toggle menu

Mobilház-történelem: honnan indult és merre tart a mobilházak története? (második rész)

Kétrészes cikksorozatban mutatjuk be a mobilházak történetét. Ezúttal az autók elterjedése utáni időszakról írunk.

Az előző blogbejegyzésünkben egészen a vándorló romák gyönyörű kocsijaiig és az ekhós szekerekig tekintettünk vissza az időben, hogy feltárjuk a ma ismert mobilházak elődjeit. Ebben a cikkünkben tovább folytatjuk a mobilházak evolúciójának történetét.


Mobilházpark a dél-angliai Devonban (Fotó: Adrian Pingstone / Wikipedia)

Előző írásunkban elsőként a le nem telepedő, folyamatosan úton lévő cigányok lenyűgözően gazdagon díszített, lóvontatta vardóit mutattuk be (innen ered a ma már gépkocsikra használt ‘verda’ kifejezés, amely csupán egy a számos cigány eredetű jövevényszavunk közül), amelyek a vásározó és cirkuszos romáknak köszönhetően jutottak el Angliába, ahonnan később a mobilházak egész Európában elterjedtek.

A vardók főleg a kontinens nyugati felén voltak ismertek, míg Európa keleti régiójában inkább az ekhós szekereken robogó romák látványa volt ismert. Az Amerikai Magyar Szó így írt a vardókról: “Gondos kézműves munkával fából építették meg és a lakrészt igyekeztek úgy berendezni, hogy az utazó csapat vagy család tagjai kényelmesen elférjenek benne. Szerkezetüket tekintve a mai lakókocsik őseit fedezhetjük fel ezekben a járművekben. Az egyszerű színezéstől, festéstől a gazdag, bonyolult mintáig, berakásokig terjedt a díszítés módja.”

A vardók korának az automobilok megjelenése és elterjedése vetett véget, a technikai fejlődéssel a lóval vontatott roma szekerek fokozatosan tűntek el az utakról, az 1940-es évekre az úton lévő romáknak már csupán egyetlen százaléka élhetett vardóban. Számuk folyamatosan csökkent, ennek is köszönhető, hogy a korábbi korok vardói ma már muzeális értékkel rendelkező ereklyéknek számítanak.




Az autózás mindent megváltoztatott

Az automobilok feltalálása, majd az autógyártás folyamatos fejlődése aztán Európában és Amerikában is óriási változásokat hozott. Ne feledjük, a 19. század végén és a 20. század elején a városok – különösen a nagyvárosok – nemcsak hangosak, hanem rendkívül piszkosak és büdösek is voltak. A városok rossz levegője (például a mindenre rátelepedő korom és a lótrágya szaga) elől már akkor is szívesen menekültek az emberek a természet közelébe. Ez azonban olyan luxus volt, amit csak a tehetősebbek engedhettek meg maguknak: a közép- és felsőosztálybeli családok egész nyarakat töltöttek a vidéki, második otthonként funkcionáló nyaralóikban, míg a kevésbé szerencsések a városokban ragadtak.


A skót származású William Gordon Stables (jobbra), számos fiúknak szóló kalandregény szerzője egy barátjával, Hurrican Bob nevű kutyájával, és The Wanderer névre keresztelt lakókocsijával az 1890-es években. (Fotó: ismeretlen szerző / Wikipedia)

Ezt a helyzetet változtatta meg, demokratizálta az autók elterjedése, amely legalább részben kiegyenlítette a gazdagok és a kevésbé tehetősek utazási lehetőségei közötti különbségeket. A munkásosztály ugyanis nem engedhette meg magának a második otthonok vagy a puccos üdülőhelyek költségeit, az autós kempingezést viszont igen. Ezzel a többség számára is elérhetővé vált, hogy időről időre maga mögött hagyja a lakóhelyét.

A húszas évek első felében a New York Times azt jósolta, hogy az ország 10 millió autójából 5 milliót kempingezéshez fognak használni. A Mobile Home Living történelmi áttekintője szerint olyan sokan kezdtek lakókocsikat vásárolni, hogy az 1930-as évek végére már kiéleződött verseny zajlott az amerikai lakókocsi-építők között.

1936-ban a lakókocsi- és lakóautóipar volt a leggyorsabban növekvő iparág az Egyesült Államokban. Az építők alig győzték a gyártást, miután az ország egyenesen rákattant a lakókocsik által lehetővé tett szabadságra. A piac olyan nagyra nőtt, hogy a következő évre szükségessé vált egy iparági kereskedelmi szövetség, a Trailer Coach Manufacturers Association (TCMA) létrehozása.

Hogy miért beszéltünk ennyit a lakókocsikról? A ma ismert mobilházak közvetlen előzményei az egyre nagyobbá váló, autó vontatta lakókocsik lettek. A negyvenes évek elején a lakókocsik általában hat méter hosszúak voltak, 3-4 fő elszállásolását tették lehetővé, ám fürdőhelyiséggel még nem rendelkeztek. Az évtized végére viszont a hosszuk már a 9 métert is meghaladta, és különálló fürdővel is felszerelték őket.




A mobilházak aranykora

A felfelé ívelésnek végül a második világháború vetett véget, amely drasztikusan érintette ezt az iparágat is: 1940-re az amerikai eladások száma drámaian visszaesett, több gyártó is bezárásra kényszerült, és csak a harcok után kezdte meg újra a működést.

A következő aranykort azonban éppen a világháború utáni évek hozták el: a frontokról hazatérő katonáknak otthonra volt szükségük, az eladósorba került hagyományos téglaházakból és -lakásokból azonban hiány mutatkozott.

A mobilházak olcsó és gyors lakhatást biztosítottak a veteránoknak és azok családjainak, a szállíthatóságuk pedig óriási előnyt jelentett, amikor egy másik városba szólította őket a munka. A becslések szerint 1948-ra az amerikai lakosság mintegy 7 százaléka élt lakókocsi- vagy mobilházakban.

A témában elérhető források az ötvenes évekre már a mobilotthonok aranykoraként tekintenek vissza: az iparág folyamatosan fejlődött, a gyártók egyre nagyobb és jobb termékekkel igyekezték lenyűgözni a vásárlókat (ekkor jelentek meg a három méteres szélességű példányok), az amerikai piacon egyszerre több száz mobilházépítő vállalkozás versenyzett egymással.

Sőt, a fentebb már említett TCMA ebben az évtizedben átkeresztelte magát, és Amerikai Mobilházgyártók Szövetsége (Mobile Home Manufacturers of America) néven működött tovább, ezzel már a nevében is elkötelezve magát az életvitelszerű tartózkodást lehetővé tevő mobilházak mellett.

A források szerint a második világháborút követően hasonló fellendülés történt a briteknél is: 1957-ben csaknem 18 ezer új lakókocsit tartottak nyilván az Egyesült Királyságban, majd a hatvanas évek végén ez a szám meghaladta az 53 ezret. A Brit Utazási Szövetség adatai szerint a hatvanas évek közepén minden hetedik nyaralás lakókocsis nyaralás volt.


Bélyegen egy lakókocsis nyaralás a hetvenes évekből (Fotó: Canva)

A fejlődés a következő évtizedekben sem állt meg, a mobilházak és lakókocsik piaca is folyamatosan követte a trendeket, igyekezett kiszolgálni az emberek egyre növekvő igényeit, egyre korszerűbb berendezési tárgyak kaptak helyet bennük. Az időközben eltelt évtizedek alatt az amerikai lakókocsiparkok – amelyekből a becslések szerint több ezer lehet az Egyesült Államokban – a popkultúrába is beitták magukat.

A hetvenes és a nyolcvanas években egyre több kemping nyílt az Egyesült Királyságban is, ami egyúttal azt is jelentette, hogy egyre többen vakációztak mobilházakban, illetve kedvelték meg ezt az életformát. A History Press cikke szerint a kilencvenes évek végére a lakóparkok iránti érdeklődés is megnőtt, ami a gyártókat arra késztette, hogy a nyaralószezonon kívül is használható, négyévszakos mobilházakat készítsenek.

A mobilházak iránti érdeklődés közben az elmúlt tíz év alatt is folyamatosan növekedett. A külföldi ingatlanpiaci szakértők szerint a gyártók és kereskedők főleg azokra a fiatal felnőttekre számíthatnak, akik megfizethető áron keresnek alacsony fenntartási költségű és kevés karbantartást igénylő első otthont. A piac jövőjét vélhetően az ő igényeik határozzák majd meg.




Amennyiben te is érdeklődsz a mobilházak iránt, és nem szeretnél lemaradni a további tartalmainkról, kövess minket a Facebookon vagy az Instagramon, esetleg iratkozz fel a YouTube-csatornánkra is!

Ha kérdésed lenne, keress minket bátran a Kapcsolat menüpontunk alatt található elérhetőségeinken, vagy – nyitvatartási időben – látogass el személyesen az ászári telephelyünkre, ahol élőben is megtekintheted a Mobil Homes által értékesített mobilházakat, valamint személyesen is felteheted a kérdéseidet!