Mobilház-történelem: honnan indult és merre tart a mobilházak története? (első rész)
Amikor a ma ismert mobilházak őseit keressük, akár több száz évre is visszatekinthetünk az időben. Kétrészes cikksorozatban mutatjuk be a mobilházak evolúcióját.
“S tán jobb volna, kedvesem, | nem is lakni sehol sem,… | csavarogni világba, | hálni réten, határba, | vándorcigány módjára” – írta Babits Mihály a Téli barlang című, három versből álló ciklusában. Az idézetválasztásunk nem véletlen: amikor a mobilházak (és vele a lakókocsik) felmenői után kutatunk, egészen a vándorló romákig és az ekhós szekerekig tekerhetünk vissza az időben.
A le nem telepedést választó romák lóval vontatott szekerekből és bámulatos kocsikból álló karavánokban járták a világot, amelyeket a nyugat-európaiak idővel modern lakókocsikra cseréltek. Ezeket a mai szemmel is lenyűgöző, gazdagon díszített kocsikat a szakirodalom vardónak vagy gypsy wagonnak nevezi. Mára annyira kevés maradt belőlük, hogy a meglévő példányok igazi ereklyének számítanak, egy részüket múzeumokban őrzik.
“A Brit-szigeteken élő cigányság az 1800-as évek közepéig gyalog járt és sátorban éjszakázott, később pedig ezekben a vidáman feldíszített, fából készült lakókocsikban élt, és ez volt a legértékesebb tulajdonuk is. A lóval húzható kocsikat egyébként Franciaországban fejlesztették ki az 1810-es években, de a vásározó és cirkuszos cigányoknak köszönhetően hamar megjelentek Angliában is” – írta korábban a Gypsywagon.co.uk cikke nyomán a Dívány.
A cikk szerint az 1800-as évek közepére már beépített fűtés és főzési lehetőség is volt a kocsikban, az első világháború után – a gépkocsik térhódításával – azonban szinte teljesen eltűntek. Sok lenyűgözően díszített darab azért pusztult el, mert a temetési szertartásoknak megfelelően a tulajdonos halálával annak értéktárgyait is elégették.
A lakókocsik és a mobilházak közös eredetét a nyelv is őrzi. Az angol “caravan” szó egyszerre utal a történelmi karavánokra, vagyis az együtt utazók – főleg kereskedők, zarándokok és felfedezők – csoportjára, illetve a modern lakókautókra is. A mobilházakat az angol nyelvben pedig gyakran “static caravan”, azaz statikus lakóautó néven említik.
Az óceán túlpartján is meghonosodott
A mobilházak azonban nem csak Európában, hanem az Egyesült Államokban is elterjedtek. A legtöbb témában megjelent cikk azt állítja, hogy az első amerikai mobilházak 1870 környékén épültek az Észak-Karolina partjainál található Outer Banks szigetcsoport homokos partjain. Ezeket a kis tengerparti házakat lovak segítségével lehetett néhány métert előre, illetve hátra mozdítani. A szigeteken élők ezzel a találmánnyal reagáltak az otthonaikat veszélyeztető árapályjelenségre.
A Mobile Home Living szakblog szerzője, Crystal Adkins azonban egy 2019-es cikkében azt állítja, nem igaz, hogy ezek lettek volna az első amerikai mobilházak. Adkins azzal érvel, hogy a több száz kilométer hosszan elnyúló szigetvilág házikói csupán elmozdíthatóak voltak, szállítani egyáltalán nem lehetett ezeket. “A definíció szerint a mobilház alvázszerkezetre épül. Ezeknek a kis házikóknak viszont nem volt alvázuk” – érvel The History Of Mobile Homes Is Fascinating (A mobilházak története lenyűgöző) című cikkében a szerző.
Crystal Adkins azt állítja, hogy az első amerikai mobilházak a kerekekkel és alvázzal egyaránt rendelkező Conestoga-szekerek voltak, amelyeket az Európában ismert gypsy wagonok/vargók amerikai megfelelőjének nevez. Okkal merül fel a kérdés, hogy ezeknek mi a története.
Lovak és ökrök vontatták a mobilházak amerikai ősét
Amikor az amerikai függetlenségi háború végét jelentő, 1783-as párizsi békekötéssel Nagy-Britannia elismerte az Amerikai Egyesült Államok függetlenségét, a korábbi angol gyarmatokon élők megindultak az Appalache-hegységtől nyugatra eső területek felé. A telepesek kezdetben gyalog és lóháton, majd ekhós szekereken indultak a nyugati területek benépesítésére.
“Még a gyarmati korszakban vált ismertté az úgynevezett Conestoga-szekér, melyet elsősorban teherszállításra alakítottak ki, de arra is alkalmas volt, hogy a telepesek kisebb távolságokra, korábbi lakóhelyük közelében lévő területekre tovább költözzenek vele. Nevét a Pennsylvaniában élő német telepesektől kapta a közelükben élő őslakos indián törzs neve és a róluk elnevezett Conestoga folyó nyomán” – írta Kökény Andrea a Határtalan régészet című archeológiai magazinban megjelent, Ekhós szekérrel a vadnyugatra című tanulmányában.
Newbold Hough Trotter 1883-ban készült, Conestoga-szekér című munkája (Fotó: Ad Meskens / Wikipedia)
A történelmi források szerint egy-egy Conestoga-szekér körülbelül 5,5 méter hosszú, 3-3,5 méter magas és 120 centiméter széles volt, üresen is több mint egy tonnát nyomott, és két-három, de akár hat tonna terhet is elbírt, ezért 4-6 ló vagy 8-10 ökör tudta csak vontatni. “Oldalára általában vizeshordókat és szerszámos ládákat erősítettek, hátuljára pedig az állatok etetőládáját. Kocsisa legtöbbször nem volt, a hajtó a szekér mellett gyalogolt, s néha felült egy kihúzható deszkára vagy a bal első ló hátára, melyről el tudta érni a szekér bal oldalán a két kerék között lévő kéziféket” – állítja a cikk, amely szerint a jobboldali közlekedés is a Conestoga-szekerekkel kezdődött meg Észak-Amerikában.
A Conestoga-szekereket végül a jóval kisebb ún. préri szkúnerek váltották fel, amelyekkel még távolabbi területeket is meg lehetett hódítani, akár több ezer kilométeres utak megtételére is alkalmasak voltak. Arról, hogy hogyan folytatódott a mobilházak evolúciójának története, egy következő blogbejegyzésünkben írunk majd.
Amennyiben te is érdeklődsz a mobilházak iránt, és nem szeretnél lemaradni a további tartalmainkról, kövess minket a Facebookon vagy az Instagramon, esetleg iratkozz fel a YouTube-csatornánkra is!
Ha kérdésed lenne, keress minket bátran a Kapcsolat menüpontunk alatt található elérhetőségeinken, vagy – nyitvatartási időben – látogass el személyesen az ászári telephelyünkre, ahol élőben is megtekintheted a Mobil Homes által értékesített mobilházakat, valamint személyesen is felteheted a kérdéseidet!